HONNAN? MIÉRT? HOVA?

Tudom, ma sokkal több és fontosabbnak tűnő kérdés foglalkoztatja az embereket. Lehet, valaki most szembesül először ezzel a kérdéssel. Magának sem tette fel, de mások sem tették fel neki. Valószínű, hogy sokan nem is értik a kérdést.

Mégis Isten igéjét vizsgálva, azt láthatjuk, hogy ez nem egy mellékes kérdés. Sőt, a Biblia ezt a legfontosabb kérdésnek tartja, van-e üdvösséged? Hiába nyered meg az egész világot, ha lelked elkárhozik. Hiába a jó befektetés, hiába nyered el a régóta áhított munkahelyet, pozíciót, ha lelkednek nincsen üdvössége.

Ez a kérdés mindig aktuális. Mit jelent üdvözülni és mi az üdvösség alternatívája? Egyáltalán hogyan lehet elnyerni az üdvösséget?

1. Mit jelent az üdvösség hétköznapi értelemben? A Bibliában ez a kifejezés egy veszélyes vagy fenyegetett helyzetből való szabadulást, megmenekülést jelent. A Biblia első részében, vagyis az Ószövetségben gyakran fordul elő ez a kifejezés ilyen értelemben. Egy betegségből való felgyógyulás, szorongatott helyzetből való szabadulás, vagy az ellenségtől való megmenekülés mind olyan példák, amelyben a kifejezés használva van. Ez az „üdvösség”, vagyis szabadulás Istenhez fűződik. Isten a Szabadító. Ő szabadította meg Dávid királyt az ellenség kezéből, Dánielt az oroszlánok verméből és Jónást a nagy hal gyomrából. Az Ószövetségben Istennel megismerkedni annyit jelent, mint az Üdvözítővel, vagyis a Szabadítóval megismerkedni.

Isten szabadításának legnagyobb példája az Ószövetségben szinte minden ember számára ismerős: a zsidó nép Egyiptomból való szabadulása. Több, mint 400 évig volt a választott nép Egyiptomban. Ez nem továbbképzés volt, hanem rabszolgaság. A rabszolgáknak nem voltak jogaik, csak munkájuk. Szabadságuktól megfosztva kellett dolgozniuk, és uruknak rendelkezésére bocsátaniuk teljes lényüket. Isten választott népe síránkozott és imádkozott sanyarú sorsuk miatt. Isten meghallgatta imádságukat és kimentette őket az egyiptomi fogságból. Mózest használta fel ebben a szabadításban. Mózes kivezette a népet Egyiptomból, de a fáraó utánuk nyomult. Isten akkor is megmentette őket, mert a Vörös tenger vizét ketté választotta, úgyhogy Isten népe száraz lábbal kelt át a tengeren. A fáraó viszont, és csapatai odavesztek.

Ez volt tehát az üdvösség általánosságban, amikor valamilyen fizikai veszélyből, bajból történt a megmenekülés Isten által. A kifejezés tehát feltételez egy szorongatott helyzetet, egy súlyos betegséget, egy életveszélyes szituációt, amiből történik a szabadulás. Van azonban a szónak egy másik értelme is.

2. Mit jelent az üdvösség lelki/vallási értelemben?Az alapgondolat itt is marad: egy veszélyes helyzetből, bajból kell megszabadulni. De milyen veszélyes helyzetben van az ember lelki értelemben? Milyen baj az, amiből meg kell szabadulnia?

Először is azt szeretném világossá tenni, hogy ez az üdvösség, vagy szabadulás nem egy testi, földi szabadulás. Ez az üdvösség nem foglalja magában az anyagi jólétet, egy magasabb társadalmi pozíciónak az elnyerését, a testi gyógyulást vagy minden fizikai nehézségtől való megszabadulást. Ez az üdvösség nem azt jelenti, hogy minden társadalmi igazságtalanságtól megmenekülök. Nem azt jelenti, hogy megemelik a fizetésemet vagy nyugdíjamat, vagy meggyógyulok betegségemből. Ezek is megtörténhetnek, ha Isten úgy akarja, de az üdvösség nem erről szól. Itt egy lelki üdvösségről, szabadulásról van szó.

Jézus Krisztus a világ Üdvözítője. Ezt olvassuk a Bibliában: „És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül”(1Jn.4,14). Jézus Krisztus azért jött, hogy a világ Megmentője, Üdvözítője legyen. Sok emberrel találkoztam már, akik noha elismerték Jézus felettébb nagyszerű voltát, mégis sajnálattal nyilatkoztak megváltó munkájáról: „próbálta megváltani ezt a világot, de nem sikerült neki”. Úgy gondolom, ez a félreértés abból adódik, hogy az emberek nem értik meg miért jött Jézus. Azt gondolják, azért jött, hogy megszüntesse a világon az igazságtalanságot, a szegénységet, a betegséget, és minden fizikai nyomorúságot. Jézus kortársai is ezt hitték. De Ő nem ezért jött. Hanem miért?

Amikor József el akarta bocsátani menyasszonyát, mert kiderült, hogy várandós, angyal jelent meg, és ezt mondta neki: „József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szentlélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből”(Mt.1,20-21). Három igazságot is megláthatunk ebből az utolsó mondatból: egyrészt, hogy Krisztus a Szabadító; másrészt, hogy Ő a bűnből szabadítja meg az embert; harmadrészt pedig, hogy Ő nem mindenkit szabadít meg, csak az Ő választottait. Csak akkor fogjuk megérteni Jézus küldetését, ha ezt a három dolgot figyelembe vesszük, és akkor nem fogunk csalódni Benne.

Mi az a nagy baj tehát, amiben van az ember? A BŰN. Azt írja a Biblia, hogy „mindnyájan bűn alatt vannak. Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is. Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is”(Róma 3,9-12).

Hát ez a legnagyobb baj, amiben van az ember, és amiből szabadulnia kell. Nagyobb baj a szegénységnél, nagyobb baj a munkahelyi problémáknál, nagyobb baj az elviselhetetlen szomszédnál. Az ember fellázadt és vétkezett Isten ellen, de magától nem tudja megoldani ezt a problémáját. Napról napra növeli adósságát Istennel szemben. Isten adott tíz parancsolatot, amit betölteni nem tud, de áthágni annál inkább. És a bűn csak gyűl, csak gyűl. Ahány nap, annyiszor több lehetőség, hogy vétkezzen Isten ellen gondolataiban, szavaiban, cselekedeteiben.

De miért olyan nagy baj az, hogy az ember bűnös?

(1)Isten haragszik az emberre bűnei miatt. „...nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják”(Róma 1,18).  A bűnnek egyik megnyilvánulása az, amikor az ember okosabbnak tartja magát Istennél, és Isten igazságát visszautasítja a saját hazugságával. Amikor azt mondja, hogy a Biblia csak egy emberi könyv, és nem fogadja el, hogy az Isten szava. De ez csak egyik módja annak, ahogyan az ember vétkezik Isten ellen. Még sokféleképpen vétkezik: Isten helyett magát imádja vagy egyéb bálványokat, a vasárnapot nem szenteli meg, Isten nevét képmutató módon használja, a tekintélyt nem tiszteli, gyűlölködik, hazudik, lop, irigykedik, paráználkodik, stb.

Isten azonban egy szent Isten, aki haragszik a bűnre. Minden bűn újabb haragot jelent. Minél több bűn, annál több harag. Ahogyan az ember gyűjti a bűneit, úgy gyűjti az Istennek haragját is. És lesz egy nap, amelyet a Biblia a harag, illetve az ítélethirdetés napjának nevez (Róma 2,5). A Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében olvasunk Isten haragjának hét poharáról, amelyet kiönt Isten a világra az utolsó időben. Nyilván ez Isten haragjának egy jelképes leírása, de azt mindenképpen megláttatja velünk, hogy Isten lát minden bűnt, és nem rezzenéstelen arccal figyeli a földi eseményeket, s az ellene elkövetett bűnöket. Egyszer megtelik Isten haragjának pohara. S azon a napon, azok, akik nem nyertek üdvösséget, meg kell, hogy igyák ennek a pohárnak a tartalmát, mely olyan bőséges lesz, hogy egy örökkévalóság szükséges a kiürítéséhez.

(2)Isten megbünteti a bűnt örökkévaló büntetéssel. Ez a halál. Nem csak lelki, nem csak fizikai, hanem örök halál. „...a bűn zsoldja halál” – mondja a Szentírás (Róma 6,23). Az üdvösség alternatívája tehát a kárhozat. Ez az a nagy baj, ami fenyeget minden embert, akinek nincsen üdvössége. Ez az a nagy veszedelem, amely felé visz a széles út. Ezért mondja Jézus, hogy „menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, amely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak”(Mt.7,13). Emberek százai, ezrei, milliói haladnak ezen a széles úton a veszedelem felé. S az út végén Isten haragja várja őket. Az út végén az örök kárhozat, Istennek örökkétartó igazságos bűntetése vár rájuk.

Júdást a Biblia a veszedelem fiának nevezi. Talán te is a veszedelem fia vagy. Talán te is a kárhozat felé haladsz. Talán te is a haragot gyűjtöd a harag napjára. Ha nincsen üdvösséged, akkor nincs más lehetőséged, csak a kárhozat, s a pokol, a kárhozat helye.

Lehet, azzal nyugtatod magad, hogy téged nem fenyeget ez a veszély. Azt mondod, te nem ilyen úton haladsz. Vigyázz, int Isten igéje: „Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja”(Péld.16,25). Bizonyosodj meg, hogy jó úton haladsz-é vagy sem, nehogy becsapd magad, nehogy meglepődj, amikor az út végére érsz.

Erről szól tehát az üdvösség, a bűnből, és a bűn következményéből való szabadulásról. Isten haragja alól és az Ő igazságos ítélete alól való szabadulásról. A ma élő bűnös embert Istennek nem Egyiptomból, a cethal gyomrából, vagy az oroszlánok verméből kell kiszabadítania, hanem a bűn és a Sátán rabságából. Ezt az üdvösséget hozta Krisztus. Nos, már csak egy kérdést kell megválaszolnunk.

3. Mimódon lehet üdvözülni? Ha valaki egy kicsit is felmérte a veszélyt, bűneinek ideig és örökké tartó következményeit, bizonyára keresni fogja a módját annak, hogy ezt a nagy veszedelmet elkerülje, Isten haragjától megmeneküljön. Természetesen az is megtörténhet, hogy valaki nem veszi komolyan a Bibliában leírtakat, s nem készül fel az Istennel való találkozásra. Mondhatja valaki, hogy butaság az egész, egy kicsit el vannak túlozva itt a dolgok. De mégis, ha van valaki, akit foglalkoztat a kérdés, most azokért szeretném megválaszolni azt, hogy hogyan lehet üdvözülni, hogyan lehet megmenekülni Isten haragjától. Ez az a kérdés, amit feltett az első században egy börtönfelügyelő is Filippi városában: „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek”(Ap.csel. 16,30).

Nos, erre a kérdésre már nagyon sok rossz válasz született. A rossz válaszokban van valami, ami közös: az önmegváltás. Az ember még mindig becsapja magát, s azt hiszi, hogy erkölcsös élettel, jó cselekedetekkel, vallásossággal, meditációval, vagy különféle más praktikákkal meg tudja váltani magát. Ez viszont az az út, amelyet az ember jónak hisz, de a kárhozatba visz. Az üdvösséget nem lehet emberileg megnyerni. Más út vezet oda. A bűnnek és következményeinek problémáját egyedül Isten tudja megoldani.

Pál apostol a helyes választ mondta a börtönfelügyelőnek: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe”(Ap.csel. 16,31). Nem a titkos ismeret, nem a különféle misztikus praktikák, nem az erkölcs vált meg, hanem Jézus Krisztus. Ő a világ Üdvözítője, Ő a világ Megváltója. Jézus Krisztus szabadíthat meg a bűnből és a bűn minden következményéből, Isten haragjától, és az eljövendő ítélettől. Ő tud megmenteni a kárhozattól. Ő tud téged is az üdvösség gyermekévé tenni. „Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa (ÜDVÖZÍTSE) a bűnösöket, akik közül első vagyok én”(1Tim.1,15).

Jézus Krisztus áldozata engesztelő áldozat volt az emberek bűneiért. Azért halt meg, hogy Isten igazságos haragját kiengesztelje, s az Istent megbékéltesse az emberrel. Egy dolgot kell tenned: meg kell szűnnöd magadban bízni és hinned kell Jézus Krisztusban. Be kell látnod, hogy nem tudod magadat megváltani, üdvözíteni.  De senki más nem tud. Egyedül Jézus Krisztust nevezi a Biblia Üdvözítőnek.

Az üdvösség készen van. Ez az örömhír. Van Isten az égben, aki meg tud szabadítani. Ugyanaz az Isten, aki megszabadította Izráel népét Egyiptom földéről, meg tud téged is szabadítani a bűn átkából, rabságából és következményéből. Mert noha a bűn következménye az örök halál, azonban „az Isten kegyelmi ajándéka ... örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban”(Róma 6,23).