A vallásos ember és a Biblia

Vallásos Ember (VE) a könyvtárában takarított, amikor egy számára ismeretlen hangot hallott.

B: – „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van!” (Ézsaiás 55,6)

Megdöbbenve kapta fel a fejét, hisz nem volt tudomása arról, hogy rajta kívül a szobában más is tartózkodna. Óvatosan körülnézett, de továbbra sem látott senkit. Ekkor hallotta újra a hangot.

B: – „Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útjaitokat!” (Haggeus 1,5)

Most már jól be tudta mérni, hogy milyen irányból jön a hang, de ott továbbra sem látott senkit, csak egy Bibliát (B). Vallásos ember lévén, olvasta néha, értelmével felfogta a szavak jelentését, de ezidáig őt személyesen nem szólította meg. Most azonban már semmi kétsége nem volt afelől, hogy a Biblia szólt hozzá. Bármennyire furcsa is volt számára, mégis válaszolt halkan a felszólításra.

VE: – Én mindig is vallásos voltam, egész életemben kerestem Istent és nem vagyok olyan rossz, mint a legtöbb ember!

B: – „Azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.” (2 Korinthus 10,12)

VE: – Az igaz, hogy más emberekhez mérve állítom azt, hogy nem voltam rossz ember, de ki máshoz hasonlíthatnám magam?!

B: – „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Timótheus 3,16 - 17)

VE: – De azt is emberek írták! Valóban az egyik legrendkívülibb vallásos iromány, szoktam is néha olvasni, de az is csak emberek műve!

B: – „Az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2 Péter 1,20 - 21)

VE: – Rendben! Vegyük a Bibliát mércéül!

B: – „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22,37 - 39)

VE: – Én ezt egész életemben megtartottam. Ha csak van mód rá, segítek az embereken. Vallásos vagyok, imádkozok és járok templomba. Én hiszem, hogy van Isten!

B: – „Az ördögök is hiszik, és rettegnek.” (Jakab 2,19)

VE: – De én nem vagyok bűnös!

B: – „Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.” (1 János 1,10)

VE: – De hol van arról szó, hogy Isten szerint mindenki vétkezett?

B: – „Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róma 3,10 - 12)

VE: – Azért nem ilyen rossz a helyzet! Vannak jó emberek is!

B: – „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róma 3,23)

VE: – Én azért nem sorolnám egy kalap alá a bűnözőket azokkal, akik néha egyet füllentettek.

B: – „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.” (Jakab 2,10)

VE: – Azért ne túlozzunk! Bűnös az, aki embert ölt!

B: – „A ki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.” (1 János 3,15)

VE: – Én nem vagyok bűnös! Bűnös az, aki paráználkodott!

B: – „Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Máté 5,28)

VE: – Jó, végül is ha belegondolunk, valóban nincs olyan ember, aki soha ne vétkezett volna. De csak nem fog Isten a kis bűnökért is megbüntetni!

B: – „A bűn zsoldja halál!” (Róma 6,23)

VE: – De én annyi jót cselekedtem! Segítettem másokon, hittem Istenben és egész életemben vallásos voltam! Még ha a jó cselekedeteimből el is töröl Isten néhányat, azért csak marad egy pár!

B: – „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.” (Ámos 5,21)

VE: – Hogyhogy? Az én vallásosságom nem képes eltörölni a kis bűneimet?

B: – „A bűn zsoldja halál!” (Róma 6,23)
„Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” (Zsidó 9,22)

VE: – De én hiszek Istenben! Én egész életemben vallásos ember voltam!

B: – „Az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között!” (Róma 2,24)

VE: – Igaz, hogy sokszor mondták hitetlen ismerőseim: vallásos ember létedre hogy tehetsz ilyet ...

B: – „Kicsoda üdvözülhet tehát?” (Máté 19,25)

VE: – Ahogy mondod! Kicsoda üdvözülhet ezek után?!

B: – „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz!” (Apostolok Cselekedetei 16,31)

VE: – De azért csak van más út is!

B: – „Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Apostolok Cselekedetei 4,12)
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha énáltalam.” (János 14,6)

VE: – De ha nagyon elhatározom, képes vagyok megjavulni.

B: – „Senki nem toldja az új posztó foltot az ó posztóhoz; mert különben az újat is megszakasztja és az ó posztóhoz nem illik az újból való folt. És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek.” (Lukács 5,36 - 37)

VE: – De miért nem tudnám saját erőmből megreformálni az életem?

B: – „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (János 3,3)

VE: – Mi módon születhetik újjá egy felnőtt ember?

B: – „A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.” (János 3,6)

VE: – Isten Lelkének átformáló munkája által lehet új életem?

B: – „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által.” (2 Korinthus 5,17 - 18)

VE: – Mit kell hozzátennem Krisztus munkájához?

B: – „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2,8)

VE: – Ha Krisztusban bízok, akkor mi lesz az én bűneimmel? Milyen lesz az Isten előtti helyzetem?

B: – „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak.” (Róma 8,1)

VE: – Szinte ráveszel, hogy keresztyénné legyek! Ezen majd elgondolkozok.

B: – „Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsidó 3,7-8)