Robbantásos merénylet

A modern ember (M) meglátogatta keresztyén ismerősét (K), remélve, hogy mint már oly sokszor, most is jól fog szórakozni maradiságán. Amint betoppant az ajtón, el is kezdte a csipkelődést:

            M: Hú, de erős penész szagot érzek! Biztos abból az ósdi könyvedből árad, a Bibliából. Ki kellene már dobnod! Csak szennyezi a levegőt. El nem tudom képzelni, hogyan létezhetnek még emberek a XXI. században, akik hitelt adnak egy ilyen kétes eredetű irománynak.

            K: Miért gondolod, hogy kétes eredetű?

            M: Azért, mert ősrégen írták és a szerzőit is elég nagy homály veszi körül!

            K: Tudod, hogy a Biblia kéziratainak sokkal több és régebbi másolata maradt fenn, mint azoknak a történelmi forrásoknak, amelyeket készpénznek veszel, és amelyekre a történelemkönyvek is gyakran hivatkoznak? Ajánlom, hogy hasonlítsd össze például Tacitus vagy Josephus Flavius fennmaradt írásainak keletkezési idejét és példányszámát, az Újszövetségével. Ha tényleg ragaszkodsz a tudományos hitelességhez, igencsak meg fogsz lepődni az eredményen.

            Egyébként miért ne létezhetnének hívő emberek a XXI. században?

            M: Hogy lehet a nem látott dolgokban hinni ma, amikor mindent a tudomány megfigyeléseire és bizonyítékaira alapozunk?! Az még csak érthető, hogy a primitív ember, aki nem tudta megmagyarázni a természeti jelenségeket, hitt a természetfeletti dolgokban, de ma, amikor mindenre van tudományos magyarázat?! Én csak abban hiszek, amit látok, és amit tudományosan alátámasztottak!

            K: Tévedsz, barátom. Te is nagyon sok dolgot elhiszel, aminek soha nem néztél utána, akár a hétköznapi életet, akár a tudomány területeit vesszük. Soha nem ellenőrzöd le, hogy az általad igénybe vett tömegközlekedési eszköz vezetőjének van-e jogosítványa, egészségileg alkalmas-e a vezetésre. Egyszerűen feltételezed, és nyugodtan utazol. Készpénzként veszel sok tudományosnak mondott elméletet, melyeket soha nem bizonyítottak be, csak mint feltételezést adtak közre. Valószínűleg tudományos tényként gondolsz olyan elméletekre, amelyeket időközben már tudományosan is cáfoltak.

            M: Na jó, elismerem, hogy vannak feltételezések is, de ezek előbb-utóbb bizonyítást nyernek, ha pedig cáfolják, akkor azt mindenki előtt nyilvánvalóvá teszik. Darwin például felállította evolúciós elméletét, és utólag, a hiányzó láncszemeket megtalálva, más tudósok be is bizonyították.

            K: Ennek csak az a fele igaz, amit Darwinról mondtál. Egzakt bizonyítékkal nem tudnak szolgálni a tudósok, mert az több szempontból is lehetetlen. Tudományos módszerekkel megfigyelni csak olyan eseményeket, jelenségeket lehet, amelyek napjainkban is megtörténnek. A világegyetem keletkezésénél nem voltunk ott, mint külső szemlélők, hogy azután a folyamatot leírjuk és elemezzük. Klasszikus értelemben vett tudományos bizonyítékot csak olyan törvényszerűségről tudunk adni, amely ismétlődik, ezért leellenőrizhető, és bármikor megismételhető. Ilyen például a gravitáció törvénye. Az evolúciót azonban sem megfigyelni, sem leellenőrizni nem tudjuk. Fajon belüli változásokat ugyan megfigyelhetünk ma is, de a faj határának átlépését még soha senki nem látta, csak feltételezte. A kutyafajon belül tenyészthető kicsi és nagy, mozgékony és lomha, stb. fajta, de mindegyik kutya. Még egy hároméves gyerek is, ha ránéz bármelyik változatra, azonnal tudja, hogy kutyáról van szó. Darwin híres pintyei sem lépték át a faj határát, csak azon belül mozogva alkalmazkodtak különféle külső körülményekhez.

            De hadd kérdezzek most én! Milyen cáfolhatatlan bizonyíték van arra a nagy eseményre, amikor az úgymond semmiből előállt a valami?

            M: Nem lehetsz ennyire naiv! Te is hallottál ősrobbanásról!

            K: Igen, de miért kellene elfogadnom ezt az elméletet? Megfigyeléseken alapul? Leellenőrizhető? Összhangba hozható mindazzal, amit ma megfigyelhetünk? A robbanáshoz legalább két dologra van szükség: anyagra és energiára. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a ma vizsgálható robbanások következtében az anyag a rendezett állapotból a rendezetlen felé mozdul el, és nem fordítva. Nagyon sok előkészületre, tervezésre, számolásra, odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy egy robbanás (pl. épületbontás esetén) hasznosítható legyen, és még így is melléfognak néha a szakemberek.

            Ahhoz, hogy az evolúció építően robbanjon be a létezésbe, információra is szüksége lett volna az ősrobbanásnak. Honnan volt az anyag, az energia és az információ?

            M: Ebből is látszik, hogy mennyire tudatlan vagy! Az ősrobbanás elmélete szerint a robbanást megelőzően a létező összes anyag összetömörült, mondjuk akkorára, mint egy gombostű feje, és ez a nagyon tömör ... szóval, ilyesmi ...

            K: Ezek szerint te valami öröktől fogva létező anyagban és energiában hiszel, amely még elég intelligens is volt, hogy kreatívan robbanjon. Létrehozta a teret, az időt, és a természeti törvényeket is. Nem akármilyen hitre van szükség egy ilyen kreatív robbanás elfogadásához. Elutasítod az örökkévaló, mindenható, végtelenül bölcs Isten általi teremtést, és egy személytelen, örökkévaló anyaggal, energiával helyettesíted, amely csak úgy magától felrobban. Igen nagy hited lehet, felvilágosult barátom, hiszen még csak le sem ellenőrizheted a dolgot, mert ehhez hasonlót soha, senki, sehol nem látott. Bizony, nagy hit kell ahhoz, hogy valaki elhiggye: egy gombostűfejnyi anyagból jött létre a világmindenség. Még azt is nehéz volna elképzelni, hogy csak a mi bolygónk, a Föld, nem hogy egész naprendszerünk, sőt több százmilliárd naprendszer és galaxis!

            Nem vagyok fizikus, de azt tudom, hogy amit ma tanítanak fizikából az anyagok sűríthetőségével kapcsolatosan, az nincs összhangban ezzel az elmélettel. Kérlek, olvasd újra a 7. osztályos fizikakönyv idevágó fejezetét! Úgy kíváncsiságból, próbáld meg kiszámítani azt is, mekkora energiára volna szükség ahhoz, hogy a mi bolygónkat, csak a mi naprendszerünk szélére „toljuk”! A tankönyv ebben is segítségedre lehet.

            M: Oké, elismerem, hogy az ősrobbanás nem annyira bizonyított, de ami utána következik, az már mind dokumentálva van!

            K: Tényleg? Na, erre kíváncsi vagyok! Mármint a másik nagy eseményre, amikor az élettelen anyagból előállt az élő, a szervetlenből a szerves. Hogy történt ez?

            M: Ugyan! Ezt még a gyerekek is tudják. Az ősóceánban, az „őslevesben” az energia, meg a különféle sugárzások hatására jelentek meg az első élőlények, aztán ...

            K: Elnézést, hogy a szavadba vágok, de a bizonyítékról beszélj, ne az elméletről. Leellenőrizhető, megismételhető ez ma laboratóriumi körülmények között?

            M: Természetesen! Nem hallottál a Miller–Urey kísérletekről? Az Oparin–Haldane kísérletről? A Biblia olvasása helyett néha a kezedbe vehetnél egy tudományos könyvet!

            K: Hallani hallottam róluk, de azok koránt sem valami magára hagyott szervetlen anyag „viselkedéséről” szólnak. Az anyag nem önmagától gyűlt össze és lépett reakcióba, az egyes anyagok nem maguk döntötték el, hogy bekerülnek-e a kísérletbe, vagy kimaradnak, érik-e „őket” bizonyos hatások, vagy nem – mindez sok kutató céltudatos munkájának eredménye.

            De arról is tudok, hogy a kísérlet során az aminosavak (a proteinek építőkockái) mellett rengeteg mérgező anyag is keletkezett, amely a létező életet is kiirtotta volna. Nem csupán 20 aminosav jött létre a kísérlet során, hanem kb. kétszáz, és több mint ezer vegyi anyag is kisebb-nagyobb mennyiségben. A létező aminosavak vajon mi alapján válogatták ki magukat, hogy melyekre lesz szükség az élethez és melyekre nem? De ha valami módon erre képesek is lettek volna, arra már bizonyosan nem, hogy önmaguktól összeálljanak, és építkezni kezdjenek, mint ahogy a mezőn szétszórt téglák sem állnak össze maguktól házat építeni. Az aminosavak csak a sejten belül válnak proteinné – az élet építőkockáivá –, és ezt a DNS-ben leírt forgatókönyv alapján teszik, amely meghatározza mindennek a helyét és szerepét. Enélkül haszontalan építőkockákként kallódtak volna el az ősóceánban.

            Az sem mellékes szempont, hogy az említett kísérletekben balra és jobbra forgató aminosavak azonos mennyiségben keletkeztek. Az élőlények pedig csak azokat a proteineket használják, amelyek balra forgató aminosavakat tartalmaznak. A jobbra forgató aminosavak csak akkortól épülnek be, amikor az illető szervezet elpusztul. A fehérjék felbomlanak, és egyenlő számú jobbra és balra forgató molekula képződik (racém elegy). Az említett kísérletek tehát nem az életet állították elő, hanem a halál bomlástermékeit.

            M: Lehetséges, hogy nem néztem alaposan utána ennek a kísérletnek, de az evolúciónak azért sok más bizonyítéka is van!

            K: Azt hiszem, te is tudod, hogy Darwinnak az egyetlen felsőfokú végzettsége a teológia volt, és azért kezdett elkeseredetten más irányba kutakodni, mert haragudott Istenre, és így akarta valahogy lecsillapítani a lelkiismeretét? Amúgy nem is ő egymaga találta ki a neki tulajdonított elméletet, hanem korábban megjelent, hasonló feltételezéseket dolgozott át és fejlesztett tovább.

            Azt vallotta, hogy: „Ha létezne egy olyan bonyolult szerv, amely nem jöhetett létre számos, apró, egymást követő módosulás révén, akkor elméletem teljesen megdőlne.”

            Ilyet pedig azóta sokat fedeztek fel. A leglátványosabb talán a sejt, mely nagyon bonyolult, tovább nem egyszerűsíthető rendszerekből áll össze. Ha az alkotóelemeiből bármi is hiányozna vagy még nem működne, a sejt képtelen lenne betölteni feladatát.

            Darwin elmélete nem adhat magyarázatot az élet molekuláris szintű működésére. Sőt, az ok-okozati törvényszerűség alapján az élet eredendő oka is élő kell legyen. Az evolúciós elmélet számára egyébként ma már a legnagyobb kihívást a biokémia és az informatika jelenti. Gondoltad volna? Ezek Darwin idejében még nem léteztek.

            M: De hát, amint azt Ernst Haeckel is nagyon jól kimutatta, még az embrió fejlődése is  látványosan szemlélteti az evolúció különböző fázisait!

            K: Haeckel elmélete!? Hisz arról már kortársai is kimutatták, hogy teljesen tudománytalan. Még a saját egyeteme is állást foglalt a hamisítványa ellene.

            M: A rajzai ma is megtalálhatók a tankönyvekben!

            K: Sajnos, igen. A piltdowni ember és még sok más hamisítvány is, melyeket itt-ott még mindig az evolúció megtalált láncszemeiként reklámoznak, holott azokat már a tudományos világ rég elvetette.

            És még hány csalásra, hamisítványra és feltételezésre lehetne rámutatni! Ti evolucionisták pedig, ha tagadjátok is, valójában „hívei” vagytok mindannak, ami az evolúciót „igazolhatja”.

            Mi, keresztyének, a világmindenség teremtőjének és Urának (aki egyben a teremtés szemlélője is volt) kijelentésére alapozva hiszünk, ti pedig korlátozott emberek elméleteire hagyatkoztok, akik szívüket megkeményítve, készakarva kérdőjelezik meg a Teremtő kezének munkáját.

            Mi egy örökkévaló, végtelenül bölcs és mindenható Istenben hiszünk, ti az öröknek tartott anyagban, mint amely önmaga képes alkotni és törvényeket létrehozni.

            Mi Isten tökéletes tervében, munkálkodásában hiszünk, ti abban, hogy a világban megfigyelhető törvényszerűségek csak úgy, a semmiből robbantak be a létezésbe.

            El akarjátok fojtani a lelkiismeret szavát, hogy nyugodtan élhessetek saját elképzeléseitek szerint. Ó, bár elolvasnád egyszer az általatok oly megvetett Bibliából a Rómabeliekhez írt levél 1,18-23 szakaszát! Meggyőződhetnél arról, hogy még az úgynevezett „modern kor” emberének magatartásáról is szó esik ebben az „ósdi” könyvben!

            Te, kedves barátom, egy különös merénylet áldozata vagy, egy (ős-)robbantásos merényleté, amely az örök halál állapotába juttatja a lelked, és attól is távol tart, hogy itt a földön teljes életet élj. Csak a testnek akarsz élni, holott lelked is van, amit táplálnod kellene. Jézus így figyelmeztet a Bibliában (Máté 4,4): „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével is.”

            Javadra válna, ha ezt megszívlelnéd, modern, felvilágosult barátom!

„Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van!” (Ézsaiás 55,6)

„Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” (János 20,31)