HONNAN? MIÉRT? HOVA?

Egy ember, miután egész életében csak az élvezeteket hajszolta, minden szempontból csődbe jutott. Tönkrement anyagilag, mert részeg életvitele miatt rendszeresen elveszítette munkahelyét. Felesége elhagyta, hisz egy idő után megelégelte a sok veszekedést és nincstelenséget. A gyerekei már szégyellték, ha az utcán találkoztak vele és úgy tettek, mintha nem ismernék. Egészségi állapota is nagyon megromlott a sok cigarettafüst, alkohol és az árokparton alvás következtében. Amióta pénze nem volt, azóta már az ivócimborái sem fogadták olyan lelkesen, mint korábban, amikor egy italra meghívta őket. Aki csak ismerte, mindenki nagyon bűnös embernek (BE) tartotta.

Bűnös Embernek semmije nem maradt már, csak egy Bibliája (B). Ez is csak azért, mert egyetlen emléke volt az édesanyjáról. Többször is megfordult a fejében, hogy akár ezt is becserélhetné egy üveg italra, de mindig elvetette ezt az ötletet.

Nincstelenségében, elkeseredésében elővette a Bibliát és az édesanyjára gondolt, aki oly sokszor óva intette őt a gonosz dolgoktól. Könnyes szemekkel belelapozott ebbe a régi könyvbe, és egy fejezetcím felkeltette az érdeklődését: A tékozló fiú. (Lukács 15,11-32) Elolvasta a történetet és csodálkozva állapította meg, hogy az ott leírtak sok szempontból az ő életét példázzák. Különösnek találta az egybeesést, hisz tudomása szerint a Bibliát nagyon régen írták, olyan emberek, akik őt nem ismerték. Ekkor egy hangot hallott.

B: – „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van!” (Ézsaiás 55,6)

Meglepődve nézett körül, de rajta kívül senki nem tartózkodott a helységben. Szomorúan nyugtázta, hogy valószínűleg az alkohol tette ilyen mértékben tönkre az idegrendszerét, hogy már hangokat is hall. Ekkor újra meghallotta.

B: – „Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.” (2 Korinthus 5,20)

Most már semmi kétsége nem fűződött hozzá, hogy a Biblia szólította meg őt. Elég furcsának találta mindezt, de mielőtt még sokat gondolkozhatott volna ezen, a Könyv újra megszólalt.

B: – „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját szüntelen!” (Zsoltárok 105,4)

BE: – De én nem kívánom Istent. Én mindig is az élvezeteket kívántam, sok esetben azokat, amiket Isten megtiltott számomra.

B: – „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (János 3,3)

BE: – Az biztos, hogy én már nem látom meg Isten országát! Eltékozoltam a földi életem és az örök életem is. Ha újra születhetnék, talán nem így élném le újra az életem. De születhet-e újjá valaki, ha már megvénült? Hogyan történhetne meg ez?

B: – „A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.” (János 3,6)

BE: – Isten Lelke képes lenne megváltoztatni az életem? Lehet, de nem hiszem, hogy Ő törődne velem. Legfeljebb haragját árasztja majd ki rám ..., és joggal.

B: – „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.” (Márk 2,17)

BE: – Igaz, tényleg beteg vagyok. Testileg is, lelkileg is, Mégsem hiszem, hogy Istent érdekelné az én életem. Nem hiszem, hogy ezek után még törődne velem!

B: – „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a  világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (János 3,16 - 17)

BE: – Most már kezd körvonalazódni előttem, hogy miért is emlegetik Krisztust úgy, mint Megváltót. Végül is az imént olvasott tékozló fiú története is a megbocsátással végződött! De nekem túl nagyok a bűneim és túl sok van belőlük. Most már bánom, hogy így éltem, de késő!

B: – „Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet ó Isten nem veted te meg!” (Zsoltárok 51,19)

BE: – Isten nem veti meg a bűnbánó szívet? Ezt jó hallani! Ó Istenem! Irgalmazz nekem, nyomorult bűnösnek!

B: – „Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.” (Zsoltárok 34,19)

BE: – Bátorító ezt hallani! De mi lesz a bűneimmel? Hogyan szabadulok meg azoktól? Ha Isten igazságos, akkor én büntetést érdemlek!

B: – „Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét  ő reá veté.” (Ézsaiás 53,5 - 6)

BE: – Azért halt volna meg Jézus a kereszten, mert magára vette a bűneimet?

B: – „Krisztus meghalt a mi bűneinkért!” (1 Korinthus 15,3)

BE: – De ha a bűneim meg is bocsájtatnak és meg is menekülök az ítélettől, még mindig nem érdemlem meg az örök életet!

B: – „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.” (Róma 4,25)
„A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (János 3,36)

BE: – Valamit még hozzá kell tennem azon túl, hogy hiszek Benne! Mit kell csinálnom még, hogy Isten elfogadjon?

B: – „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez” (Efézus 2,8)

BE: – Akkor tehát mégis van remény rá, hogy megújuljon tönkrement életem?

B: – „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által.” (2 Korinthus 5,17 - 18)

BE: – Egy ilyen bűnös embert is tud Krisztus üdvözíteni?

B: – „Ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük.” (Zsidók 7,25)

BE: – Ha Hozzá fordulok, nem fog elküldeni engem?

B: – „Aki hozzám jő, semmiképen ki nem vetem.” (János 6,37)

BE: – Ha Krisztushoz jövök, ha megbékülök Istennel, akkor többé tényleg nem kárhoztat?

B: – „Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!” (János 8,11)

BE: – Honnan tudom meg, hogy mi kedves Isten előtt és mi nem? Én ezzel soha nem törődtem.

B: – „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Timótheus 3,16 - 17)

BE: – Szeretném, ha Isten átformálná tönkrement életemet! De mi lesz velem, ha netán mégis megingok és elkövetek egy bűnt a jövőben?

B: – „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1 János 1,9)

BE: – Nekem mindenképpen szükségem van erre!

B: – „Isten mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” (Apostolok Cselekedetei 17,30)
„Béküljetek meg az Istennel.” (2 Korinthus 5,20)