HONNAN? MIÉRT? HOVA?

Ateista (A) a nagymamája könyvei közt nézelődött, amikor egy hangot hallott.

B: – „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van!” (Ézsaiás 55,6)

Mivel egyedül volt a szobában, eléggé meglepődött. Arrafelé nézett, ahonnan a hang jött, de ott csak egy nagy fekete könyvet látott, melynek a borítóján ez állt: Biblia (B). Tudta Ateista, hogy ezt a könyvet a vallásos emberek oly nagyra tartják, de számára mindez nem sokat jelentett. Aztán legnagyobb meglepetésére újra hangot hallott, mintha az a nagy fekete könyv beszélt volna hozzá!

B: – „Kívánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orcáját szüntelen!” (Zsoltárok 105,4)

A: – Kit keressek? – kérdezte az ateista.

B: – „A ki teremtette az eget és földet, a tengert és mindent, a mi bennük van.” (Zsoltárok 146,6)

A: – De hát én nem hiszek Istenben, sem a teremtésben, hisz én ateista vagyok! Hiszem, ha látom!

B: – „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, a melynek hangja nem hallható!” (Zsoltárok 19,2 - 4)

A: – Én továbbra is úgy gondolom, hogy nincs Isten! Igaz hogy a természetben sok, bonyolult és megmagyarázhatatlan folyamatot figyelhetünk meg, de szerintem csak idő kérdése, és mindent fogunk tudni! Az ember egyre bölcsebb és egyre több mindent felfedez! Továbbra is azt állítom, hogy nincs Isten!

B: – „Azt mondja a bolond az ő szívében: Nincs Isten.” (Zsoltárok 14,1)

A: – Ez azért durva kijelentés volt részedről! Két egyetemi diplomám is van és egy doktori fokozatom! Én nem akarok hinni Istenben és kész! Amúgy is ismerek sok vallásos embert, akik életében rengeteg kivetnivalót látok!

B: – „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.” (Róma 3,10 - 12)

A: – Na, ez egy kicsit meglep, hogy a vallásos embereket is így elítéled. Ez az első dolog, amiben egyetértek veled. De én továbbra sem hiszek Istenben! Csak a tudományos bizonyítékokat fogadom el. Sok olyan elmélet létezik, amely szimpatikusabb számomra, mint az, hogy egy Mindenható Isten teremtette volna ezt a világot.

B: – „Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert a mi az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.” (Róma 1,18 - 23)

A: – Igen, valóban sok elmélet erőltetett, de most már még kevésbé akarok hinni Istenben, hisz ha meg kell majd állnom előtte, akkor ez elég kellemetlen lesz számomra. Nem akarok hinni Istenben! Főleg ha haragszik rám, ahogy az imént is mondtad.

B: – „A földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtik magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?” (Jelenések 6,15 - 17)

A: – Ezek szerint nem leszek egyedül a rejtőzködési kísérletemmel! Ahogy elnézem a híres, hatalmas emberek is az én oldalamon lesznek. Majd csak kitalálunk valami megoldást, hogy ne kelljen megállnunk a haragvó Isten előtt. Na de én nem is hiszek Istenben! Hiszem ha látom!

B: – „Íme eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt  e földnek minden nemzetsége.” (Jelenések 1,7)

A: – Ha tényleg így van, akkor ez félelmetes!

B: – „Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van!”(Ézsaiás 55,6)

A: – Ezek után még kevésbé van kedvem ahhoz, hogy Őt keressem. Inkább elrejtőznék Előle ... de ahogy elnézem, arra sincs sok esélyem. Egész életemben lázadtam Isten ellen, sok esetben szándékosan azt tettem, amiről tudtam, hogy nem helyes. Ha a lelkiismeretem fel is ébredt, sikeresen elfojtottam a hangját. Hány vallásos diákomat sikeresen meggyőztem a felől, hogy nincs Isten és most újra gyötör a kétség, mi van ha Ő mégis létezik?!

B: – „A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” (Máté 18,6)

A: – Jaj nekem! Remélem ez nem igaz!

B: – „Ó én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” (Róma 7,24)

A: – A számból vetted ki ezeket a szavakat! Valóban különleges könyv vagy te! Mit tehetek ezek után?

B: – „Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” (Apostolok Cselekedetei 3,19)

A: – Bánom én mindazt amit tettem, de most már késő. Kicsoda szabadíthat meg ezektől a bűnöktől? Kicsoda szabadíthat meg az eljövendő haragtól?

B: – „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a  világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János 3,16 - 18)

A: – Az első részét már valahol hallottam, de akkor csak nevettem rajta. Mennyivel másként hangzik most, amikor megláttam a nyomorúságos állapotomat! De hogyan szabadulok meg bűneimtől?

B: – „És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki ki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.” (Ézsaiás 53,5 - 6)

A: – Krisztus vállalta a büntetést helyettünk! Tulajdonképpen erről is hallottam korábban, de akkor csak mosolyogtam azon, hogy egyesek ilyen dolgokkal áltatják magukat. Nevettem, mert nem láttam Isten előtti állapotom súlyosságát! Persze ha Krisztus el is vállalta az én bűneim büntetését, még mindig nem vagyok méltó arra, hogy Isten országát örököljem. Nem érdemlem én azt meg!

B: – „Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul” (1 Korinthus 1,30)

A: – Krisztus vállalta a büntetést az én bűneimért! Krisztus jósága, igazsága, szentsége az enyém lehet! ... de hogyan?

B: – „Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.” (Róma 3,28)

A: – Ez érdekes. Ezen el fogok még gondolkozni, de nem most, majd ha idősebb leszek.

B: – „Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled.” (Lukács 12,20)
„Nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik.” (Jakab 4,14)

A: – Valóban nem tudom meddig tart az életem. Szeretném megismerni Istent, az ő akaratát, de hogyan?

B: – „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2 Timótheus 3,16 - 17)

A: – Elnézést, most már végképp nem akarok kötekedni, de a Bibliát is emberek írták ...

B: – „Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.” (2 Péter 1,20 - 21)

A: – Áldott legyen Isten érte! E nélkül továbbra is sötétben tapogatózhatnék.

B: – „Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jelenések 22,20)

A: – Bizony! Jövel Uram Jézus!